Nagyobb méretű naperőművek mentén szaporodnak a járulékos technikai és ökológiai hasznok is
A gazdasági alapvetés – miszerint a kisebb naperőművek beszállítói és fix fajlagos költségei jellemzően magasabbak, mint a nagyobbaké, így a kisebb erőművek fajlagosan drágábbak, mint a nagyobbak, ezáltal a villamos energia előállítása is költségesebb kisebb méretben – itt is helytálló. Ugyanakkor a nagyméretű parkok számtalan olyan egyéb technológiai, ökológiai, természet- és klímavédelmi járulékos haszonnal is járnak, amivel a kisebb parkok önállóan nem bírnak.
A nagyméretű napelemparkok ökológiai értékteremtését nemrég az Európai Unió is elismerte, hiszen például a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó biodiverzitási stratégiájába is beemelte a napelemparkokat, azok pozitív hatásait aláhúzva. A vonatkozó anyag kihangsúlyozza például a napelemparkok által használt területek talajtakarójára gyakorolt kedvező hatását, és a komplex hasznosítás – energiatermelés, mezőgazdaság – pozitív eredményeit. Ennek mentén nem nehéz belátni, hogy a parkok olyan extra win-win beruházásokként is azonosíthatók, amelyek a tiszta energiatermelésen túl (az energiarendszerek zöldítése mellett) egyúttal a mikroéghajlat-változás mérséklésének, a biológiai sokféleség megőrzésének, voltaképpen az ember és természet közötti kapcsolat újratervezésének komplex eszközei is lehetnek.
A járulékos gazdasági és technológiai hasznok közül a legfontosabb – és a kapcsolódó pozitív hatások alapját jelentő – hozadék pedig nem más, mint a nagyobb PV parkok szigorúbb döntés előkészítő folyamata. Ennek mentén készülnek olyan hálózatfejlesztési tervek, amelyek nemzeti szinten is fokozzák az ellátásbiztonságot, vagy éppen olyan másodlagos területhasznosítási módok terjednek el a parkokban, mint amilyenek a legeltetés, a méhtartás vagy akár a kiegészítő mezőgazdasági hasznosítás árnyéktűrő növények telepítésével.
Iparági szempontból azért sincs értelme méretbeli korlátokat szabni, mert léteznek – ha nem is óriási számban – olyan, nem túl értékes, de meglévő, jó hálózati kapacitással rendelkező barnamezős területek, amelyeket jól lehet(ne) használni nagyobb méretű naperőmű telepítésére. Az elmúlt időszakban a területhasznosítás új irányai jelentek meg, így a korábbi funkcióját elveszítő számos terület adhat otthont energetikai beruházásoknak, például felszámolt laktanyák, rekultivált bányászati területek, vegyi anyagokkal szennyezett telkek, de az alulhasznosított vagy kimerült mezőgazdasági területek is esélyt kaphatnak a megújulásra a párhuzamos gazdálkodások keretében. A szektorok közötti együttműködés pedig az értékteremtés mellett végső soron sokkal hatékonyabb védelmet jelenhet a meglévő környezeti értékeknek is.
Társadalmi fenntarthatóság tekintetében pedig egy finanszírozási aspektust érdemes kiemelni: a nagyobb mérettartományok mellett szól az is, hogy a nagy nyugdíjalapok előszeretettel fektetnek az ilyen hatalmas projektekbe, ugyanis a hosszú lejáratú kötelezettségeiknek éppen megfelel a napelemparkok relatíve lassabb megtérülési ideje, hosszú távú cashflow-termelő képessége.